Debrecenben megalakul az Ideiglenes Nemzeti Kormány. A miniszterelnök dálnoki Miklós Béla lesz.Tovább
Archívum
A kommunista pártállam legnagyobb projektjei közé tartozott a „mezőgazdaság szocialista átalakítása”. Az 1948-at követő kollektivizálási hullámok mind a földbirtok-, mind pedig a termelési struktúrát gyökeresen átformálták. Sajátos képződménye volt a folyamatnak a háztáji gazdálkodás, aminek a története különösen a Rákosi-korszak vonatkozásában hézagos, ebből a szempontból hiánypótlónak nevezhetők az itt közölt források, melyek agrárpolitikai tekintetben rendkívül kritikus időpontban keletkeztek. A dokumentumok relevanciáját a Rákosi-korszak periodizációjának és a kontinuitás-diszkontinuitás jellegű megközelítésének kérdései szintúgy erősítik.
1944 nyarán a front egyre közeledett Magyarország keleti határaihoz. A román kiugrás romba döntötte a Kárpátok védelmére alapozott német–magyar katonai stratégiát a szovjet előrenyomulással szemben. Szatmár területén jelentősebb hadműveletek nem voltak, azok Szabolcs területére helyeződtek át, Nagykálló és Nyíregyháza környékére. Ennek ellenére a „Nyírségben” a front átvonulásának komoly hatásai voltak Szatmár területére is.
Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját. A bemutatott egodokumentum a bemutatását megelőzően magántulajdonban volt, és átadás révén került Szécsényi Andráshoz, illetve a Holokauszt Emlékközponthoz. Bő tíz év távlatából a napló átadója, Károlyi Mária szombathelyi muzeológus kívánt hozzászólni a korábbi forrásismertetéshez: személyes visszaemlékezését az alábbiakban közöljük.
Bethlen Margit és örökösei kárpótlási kérelmei a német BRÜG-törvény feltételrendszerében (1957–1975)
A második világháború után a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) két törvényt alkotott a háború során vallási és faji okokból a náci Németország hatalmi szervei részéről sérelmet szenvedett és vagyonunktól megfosztott személyek kártalanítására. Az 1956. június 29-i szövetségi kártalanítási törvényt (BEG) és az 1957. július 19-i szövetségi visszaszolgáltatási törvényt (BRÜG). Az egykori magyar miniszterelnök, Bethlen István felesége, Bethlen Margit (1882–1970) is megpróbált élni a német kárpótlási törvények által nyújtott lehetőséggel. 1944 november-decemberében ugyanis a német hatóságok internálták, és elkobozták tőle a személyes értékeit. A két részből álló forrásközlés azt mutatja be, hogy Bethlen Margit kárpótlási ügye hogyan illeszkedett az NSZK és a Magyar Népköztársaság közötti bilaterális kapcsolatok alakulásának függvényévé váló német kártérítés folyamatába, illetve milyen okai voltak annak, hogy megpróbálta visszaigényelni a háború idején elkobzott ingóságai ellenértékét. A Bethlen Margit kárpótlás iránti igényének hátterében álló motivációk megdöbbentő látleletet nyújtanak a magyar arisztokrácia 1945 utáni vagyon- és pozícióvesztéséről a társadalmi élet minden területén.
2025. október 3-án avatták fel Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján idézzük fel, hogy Margaret Thatcher, az Egyesült Királyság konzervatív párti miniszterelnöke 1984. február 2–4-én hivatalos látogatást tett Magyarországon. Személyében hivatalban lévő brit kormányfő először kereste fel hazánkat.
Ötven éve, 1975. május 6-án halt meg Bécsben Mindszenty József bíboros, prímás, érsek, augusztus 12-én pedig Innsbruckban Mons. Zágon József, a nyugati magyar papi emigráció vezető egyénisége, a római Szent István Alapítvány első elnöke, aki a bíborost 1971. szeptember 28-án a budapesti amerikai nagykövetségről Rómába kísérte. A kerek évforduló alkalmat kínál arra, hogy a római Szent István Alapítvány levéltárából közzé tegyünk Mindszenty József bíborossal kapcsolatos iratokat.
A jelen írás az ArchívNet 2025/4. számában megjelent tanulmány folytatásaként a Mikroelektronikai Vállalat (MEV) megalapítását megelőző állambiztonsági munka egy jellegzetes epizódját mutatja be Haraszti Tegze Péterhez kapcsolódóan. A MEV létrejöttének és pusztulásának körülményei az előző részben ismerhetők meg.
A két részből álló forrásközlemény azt mutatja be, hogy a csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezményben meghatározott propaganda-időszak alatt milyen események zajlottak Nógrád-Hont és Heves vármegye területén. A Külügyminisztériumban létrehozták a Csehszlovák különbizottsági osztályt, amelynek vezetésével Wagner Ferencet bízták meg. Wagnernek főösszekötői pozíciójában az volt a feladata, hogy az egyes körzetekbe küldött magyar összekötők szóbeli és írásbeli jelentéseit összegezze és azok segítségével tájékoztassa a magyar kormányzatot, elsősorban a külügyminisztériumban magas pozíciókat betöltő feletteseit. A cikksorozat első részében Nógrád-Hont vármegye keleti, második részében pedig nyugati területéhez kapcsolódó jelentések kerülnek közlésre.
Az első világháborút lezáró trianoni békediktátum következtében létrejött országhatár kettészelte Komárom városát. A történelmi Komárom Csehszlovákiához, míg a déli városrész – Újszőny – Magyarországhoz került. Itt új hivatali épületek felépítésére került sor, amely folyamat javarészt államkölcsönből valósult meg. A városháza és pénzügyigazgatóság monumentális épülete szemben az új polgári iskola palotájával épült, a város leendő központjában. A város ugyanis csak Szőny község felé tudott terjeszkedni, ezért a szőnyi állami országút mentén lévő uradalmi földeket az Országos Földbirtok Bizottság kisajátította özvegy gróf Gyürky Viktornétól a város javára.
Különös és mindeddig ismeretlen dokumentumra bukkantam néhány éve Déván az egykori román miniszterelnök, Petru Groza irattárában. A túlnyomórészt román nyelvű, de egy viszonylag hosszabb, magyarul lejegyzett részt is magában foglaló, 10 gépelt oldalnyi dokumentum egy 1929-es dévai spiritiszta szeánsz jegyzőkönyvét és annak Groza által aláírt „Pro domo” utóiratát tartalmazza. Ezt a jegyzőkönyvet és utóiratát publikáljuk lentebb, a román nyelvű szövegrészeket természetesen magyar fordításban.
A két részből álló forrásközlemény azt mutatja be, hogy a csehszlovák–magyar lakosságcsere egyezményben meghatározott propaganda-időszak alatt milyen események történtek Nógrád-Hont és Heves vármegye területén. A propaganda-időszak alatt a Külügyminisztériumban létrehozták a csehszlovák különbizottsági osztályt, amelynek vezetésével Wagner Ferenc bízták meg. Wagner főösszekötőként volt a felelős azért, hogy az egyes körzetekbe küldött magyar összekötők szóbeli és írásbeli jelentéseit összegezze és tájékoztassa elsősorban a külügyminisztériumban magas pozíciókat betöltő feletteseit, valamint a magyar kormány vezetőit.
A jelen írás egy kétrészes tanulmány első részeként eddig feltáratlan források alapján ismerteti a Mikroelektronikai Vállalat (MEV) 1982-es létrejöttének, működésének és 1986-os pusztulásának körülményeit.
A hazai cserkészet kétségtelenül a két világháború közötti időszakban élte virágkorát. Országos szervezetük, a Magyar Cserkész Szövetség (továbbiakban: MCSSZ) az ifjúság nevelése mellett jelentős külügyi tevékenységet valósított meg, melynek nyomán nemzetközi színtéren a „megcsonkított Magyarország” ügyét is tematizálni tudta. Így a Horthy-korszak egyik kultúrdiplomáciai csúcsteljesítményét jelentette az, hogy a IV. világjamboree-t vendégül láthatta Magyarország. Hogy milyen narratívát tettek magukévá az ide sereglő nyakkendős fiatalok a magyar kultúráról és nemzetünk helyzetéről, abba betekintést enged az itt közölt angol nyelvű forrás és annak lábjegyzetelt fordítása, hogy a világ másik feléről érkező ausztrál cserkészek emlékezetében mi maradt meg a gödöllői jamboree-ról.
1918 őszén a 20. század legnagyobb méretű spontán paraszti forradalma bontakozott ki Magyarországon. A levéltári iratokban az 1918 őszi erőszakos események számos formájára találhatunk példát Szabolcs vármegyére vonatkozóan. A spontán lövöldözéstől kezdve, az olykor tömeges, máskor egyénileg elkövetett fosztogatásokon, lopáson át, a kegyetlen gyilkosságig minden megtörtént. Az erőszakos események forgatókönyve szinte minden esetben azonos volt: a hazatért frontkatonák a magukkal hozott fegyvereikkel lefegyverezték, máshol elüldözték a karhatalmat, majd kifosztották az üzleteket. Ezt követte a magyar közigazgatás helyi szereplőinek a megfenyegetése, megalázása, fizikai bántalmazása. Jelenlegi ismereteink szerint a féktelen lakossági erőszaknak Szabolcs vármegyében tizenhat halálos áldozata és négy súlyos sérültje volt.
Pehm Józsefné, Kovács Borbála 1960. február 5-én, péntek hajnalban távozott az élők sorából. A témával korábban akkor foglalkoztunk, amikor Anthony Pearce budapesti munkásságát mutattuk be, amely során kissé felületesen, a bulvárlapok színvonalán számolt be Mindszenty bíboros amerikai menedékéről. Ezúttal azt kívánjuk még részletesebben áttekinteni, milyen lépéseket tett a Robinnak becézett és tapasztalatlan Robert Gordon Pym Mannock Reuters-tudósító, amikor február 5-én értesült az amerikai követségtől a bíboros édesanyjának az elhalálozásáról. Jelen tanulmány Mindszenty bíboros elhunyta 50. évfordulójának évében jelenik meg.
Kada Lajos címzetes érsek, pápai nuncius életrajzi interjúkötetében így emlékezett vissza első lelkipásztori beosztására: „Abban az időben Zágon József prelátus volt a külföldön élő magyarok apostoli vizitátora, ő nevezett ki a szentelésem után az itáliai menekült magyarok lelkipásztorává.” A kérdésünk az, mi késztette Kada Lajost arra, hogy helyzetjelentést írjon a magyar menekültekről?
„Édesanyám nagyon meghatódott, hogy a családját nem felejtették el Fóton, de nem ment be a kastélyba, egyszerűen nem akart bemenni, nem akarta látni, milyen lett. Édesanyámat nagyon felkavarta a látogatás, megható volt számára, hogy több ismerős jó szívvel emlékezett rájuk, de egyben nagy szomorúság volt számára, hogy minden megváltozott.” – meséli gróf Károlyi Fruzsina és gróf Jankovich Dénes lánya, Jankovich Ilona a vele készített interjúban szülei 1971. évi magyarországi látogatásáról, amire 23 évvel azután került sor, hogy elhagyták az országot.
A szovjet térképészet egyes aspektusairól, különösen annak az 1945 előtti időszakáról sok tekintetben meglehetősen hézagosan állnak rendelkezésre információk. Most egy meglehetősen sajátos szovjet térkép bukkant elő a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának gyűjteményéből. Az orosz nyelvű térkép érdekessége, hogy eszmei időpontja (1941. július 28.) alig néhány héttel későbbre esik, mint ahogy Németország megtámadta a Szovjetuniót. Jelen dolgozatban elsősorban a rendkívül turbulens időszak gyorsan változó államhatárainak ábrázolására fókuszálunk.
Jelen forrásközlésben az 1956-os megtorlások során eljáró belügyi szervek és az ügyészség közti nézetkülönbségekről tájékoztató, 1957. év végén keletkezett dokumentumokat mutatom be. A legfőbb ügyész bíráló megjegyzéseit tartalmazó levél és az arra reagáló belügyminiszteri jelentések olyan, az állambiztonság vizsgálati módszertana szempontjából releváns források, amelyek rávilágítanak a megtorlások kezdeti szakaszának anomáliáira, a rendőr (nyomozati) és a vizsgálati eljárások visszásságaira, illetve a fogva tartottak körülményeire, helyzetére.
Az itt közölt forrásokban a Magyarország és Bolívia közötti ösztöndíjprogramok jellemző vonásait és a két ország kapcsolataiban betöltött szerepüket ismerhetjük meg. A két ország közötti felsőoktatási mobilitás a szovjet blokk harmadik világgal kapcsolatos politikájának egy fontos eleme volt. A két világrendszer közötti békés vetélkedés jegyében Moszkva és kliensállamai igyekeztek minél erőteljesebb jóindulatú befolyást kiépíteni a harmadik világ államaiban: ösztöndíjprogramokon keresztül erre kiváló alkalom nyílt.
Oldalak
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Ezen a napon történt december 22.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő