Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább
A magyar gazdaság egyensúlyának kérdése
1979. október 6.
A cikk az V. ötéves terv eredményeit foglalja össze, mintegy számvetést adva az eredményekről, a kereskedelmi passzívumról, némiképpen felvetvén a reményt a tekintetben, hogy a gazdasági nehézségek nem lesznek súlyosak.
Az V. ötéves terv befejező évében változatlanul a külgazdasági egyensúlytalanság a magyar gazdaság legnagyobb gondja. A külkereskedelmi forgalom passzívuma tavaly volt a legnagyobb, s bátran leírhatjuk most, 1979 őszén; az idén kisebb lesz, de tekintélyes méretű marad. Néhány szóval talán így egyszerűsíthetjük azt a képet, amit a tervfordulóhoz közeledve készíthetünk a helyzetről.
A világgal való érintkezésünk mind szélesebb munkamegosztásban ölt testet. S a magyar gazdaságnak nincs más választása, mint a világpiaci kihívás elfogadása, tudomásulvétele. Nézzük meg – éppen e sajátos optikán keresztül -, milyen pályát futott be a magyar gazdaság az év eddig eltelt hónapjaiban? Úgy tűnik, hogy a tavaly megjelölt korrekciót sikerül végrehajtani: mérséklődik a termelés növekedési üteme, s a lassúbb tempó módot ad a jobb arányok kialakulásához. Az ipar termelése 1978 első hat hónapjához viszonyítva 1979. január-júniusban (KSH adat szerint) 3,6 százalékkal emelkedett. Ez nagyjából megegyezik az idei terv előirányzatával. Az ipar 1 millió 665 ezer munkavállalót foglalkoztatott, 1,2 százalékkal kevesebbet, mint a megelőző esztendő hasonló időszakában. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés az ipar egészében 4,9, az állami iparban 4,8, a szövetkezeti iparban 5,2 százalékkal emelkedett. Az adatok tanúsága szerint a termelékenység kedvező irányba fejlődik.
Érdemes sorravenni néhány átlagtól eltérő ágazati teljesítményt: a leggyorsabban az élelmiszergazdaság és a tartósítóipar növelte termelését, ezt követi a vegyipar 14, a gyapjúipar 9,5, a bútoripar 7,6 százalékkal. Kevesebbet termelt a pamutipar, a selyemipar, a bőr- és szőrme-, valamint a cipő- és a gumiipar. A gépipar az év első hat hónapjában 3,3 százalékkal termelt többet – igen rapszódikus ingadozások közepette. Erre vall, hogy teljesítménye (az előző év azonos időszakához viszonyítva) íme így alakult: január 76,7 százalék; február 88,1; március 124,6; április 87,2; május 96,0. Nem kétséges, hogy az esztendő második felében, novemberben-decemberben méginkább, „pótolja” lemaradását. Csakhogy ki tudja, jó-e ez a fajta ingadozás? Aligha járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: nem. Ütemtelenséget, szállítási, kooperációs, készletezési és értékesítési zavarokat mutat.
Nem járunk messze az igazságtól, ha a bíztatóak mellett nyomatékkal vesszük figyelembe a még mindig túl hatásosan fékező tendenciákat. Így például az, hogy az elsősorban exportáló ágazatokban nem bontakozott ki megfelelő ütemmel a szerkezet-átalakítás.
A pénzügyi szervek vizsgálatai kimutatták, hogy a veszteségesen dolgozó vállalatoknál még csak csírájában találhatók azok az intézkedések, amelyeknek a veszteséges működést, a ráfizetést kellene fölszámolniuk. Késnek a szelektív fejlesztésnek azok az „elemei”, amelyek a legfontosabb állami és pártdokumentumokban a visszafejlesztést írták elő a kirívóan gazdaságtalan területeken. Mert el nem hallgatható tény, hogy az idén sem voltunk még tanúi a hatalmas ráfizetéssel működő üzemek határozott átszervezésének, megszüntetésének. Így persze vontatottan halad a termelés szervezetének-szerkezetének olyannyira áhított korszerűsítése.
Ne feledjük: sem munkaerőben, sem anyagban, sem anyagiakban nem állnak rendelkezésre korlátlan készletek – kizárólag a meglévő, s jószerivel már aktivizált mennyiségek jöhetnek szóba. Márpedig az ipar tartalékait éppen a drágán és sokszor rosszat termelő vállalkozások, üzemek tartják lekötve – ezek emésztik fel a jövedelmezők erőforrásait.
Tartalékokat, s adottságokat említve kerül a vizsgálódás előterébe a mezőgazdaság. Ma már tudjuk: kétmillió tonna gabonával termett kevesebb, mint tavaly, és ez igen nagy tétel a végelszámolásban. A kedvezőtlen időjárás több más növényt is károsított, miközben állatállományunk rekordfejlődést produkál. Az alacsony gabonatermés azt jelenti, hogy lényegében nem exportálhatunk búzát – a magas állatállomány pedig, hogy takarmányozási gondok mutatkozhatnak. Ily módon az élelmiszergazdaságtól eleve alacsonyabb export-teljesítmény várható.
A külkereskedelmi egyensúly felé kell törekednünk, s erre kezdő sorainkkal is utaltunk. Az eddig ismertté vált adatok szerint látszik is némi elmozdulás: Az év első hét hónapjában kivitelünk 14,9, míg behozatalunk csupán 1,4 százalékkal bővült. Ezek az adatok egyaránt jeleznek igen kedvező és nem annyira kedvező állapotokat. A tervezett irányba módosul a dollár-elszámolású forgalom: a kivitel 27,1 százalékos emelkedésével a behozatal 0,5 százalékos csökkenés áll szemben. A rubel-elszámolású export 4,5, míg az import csak 3,7 százalékkal emelkedett – noha ez utóbbit is szeretnénk jóval magasabb értéken látni. Kiváltképpen bizonyos anyagjellegű termékek behozatalának elmaradása, illetve késése érinti gazdaságunkat érzékenyen. Ám a dollár-elszámolású forgalom szerkezeti módosulását szintén gyorsítani szeretnénk éppen azért, mert passzívumunk ledolgozása ezt sürgeti. Látnunk szükséges persze: e cél valóra váltása nem lehet rövid távú feladat. Olyan feltételei vannak, amelyeket önmagukban is nehéz elrendezni – a termékszerkezet átalakítása, versenyképesség növelése.
Szó esett erről Kádár János szeptember 25-i csepeli fölszólalásában is. Az MSZMP első titkára megjelölte az útirányt is, amerre haladva sikerrel eljuthatunk e kívánt célhoz. Az ár- és szabályozórendszer átalakításával, határozottabb differenciálással a teljesítmények szerint. Mindezek a halaszthatatlan belső átalakulás előfeltételei ahhoz, hogy a magyar gazdaság erősebb pozícióban jelenjék meg határain kívül. Azaz, hogy az új érték létrehozását hatékonyabbá tehesse, ezáltal megalapozva mind a termelés fejlesztését, mind pedig az életszínvonal ettől elszakíthatatlan gyarapítását.
Ezen a napon történt augusztus 05.
1914
1914
a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő