A leértékelt idő

1979. november 3.

Az idő fogalma, az eredmények, a szocialista verseny szlogenjei vajon megfelelnek-e a modern kor kihívásainak, a világ tudja-e az eredményeinket? Erdélyi Sándor újságíró rövid fejtegetése ezt a kérdést boncolgatja, mintegy tükröt állítva az olvasó elé.
Végtelen örömmel olvasom a sajtóban, hogy egy óriási beruházás határidőre és a tervezettnél mintegy fél milliárd forinttal olcsóbban készül el. A baj csak az, hogy memóriám kisördöge nem hagy nyugodni, és elkezdek kutatni régi újságok között.
 
Hogy-hogy nem, egy két évvel korábbról keltezett cikk ugyanarra a beruházásra jóval korábbi határidőt és jóval kisebb összeget jelöl meg. Aztán tovább vissza az időben még egy év, s a milliárdok száma és a határidő ismét más. Tanácstalan vagyok. A forint inflációjáról hallok mostanában, beszélünk is róla, de ez az infláció a világátlaghoz képest még mindig szolid mértékű, a beruházási összegek változását egyáltalán nem indokolja. A határidő-infláció hivatalos fogalmát eddig még nem vezettük be. Vagy talán mégis? A hír erre utal. Nem a beruházást kell időben, eredeti költségkereten belül befejezni, hanem a köztudatba szépen, óvatosan újabb határidőket és újabb költséget becsempészni.
 
Ha eléggé ügyesek vagyunk, a legutoljára megállapított határidő előtt és a legutoljára megnövelt költségkerethez képest jelentős összeget megtakarítva vághatjuk át az avatási szalagot.
 
Hogy a termékkibocsátással és a beruházással kapcsolatos gazdaságossági számítások még az első határidőre és az akkori összegre készültek? Hát istenem. Viszonyítani tudni kell. Mint ahogy szegény jó Kisjó Sándor humorista jegyezte meg rezignáltan a magyar labdarúgó-válogatottra, amikor két óriási vereség után 12:0-ra győztek egy edzőmérkőzésen: „Tudunk mi focizni, csak meg kell válogatni az ellenfeleket”.
 
E bölcs mondást a jelen esetre lefordítva: „Tudunk mi beruházni, csak meg kell választani a viszonyítási alapot”. Most már csak egy apró, de talán nem elhanyagolható problémánk van: a világpiacot is rá kell beszélni, hogy fogadja el az így megállapított viszonyítási alapjainkat.
 
Tartok tőle, hogy ez nem lesz olyan egyszerű.

Erdélyi Sándor

Ezen a napon történt június 19.

1953

Az Amerikai Egyesült Államokban kémkedésért kivégzik Ethel és Julius Rosenberget.Tovább

1991

Elhagyja Magyarországot az utolsó megszálló szovjet katona is, Silov altábornagy személyében.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.

Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.

A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.

A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. május 30.

Miklós Dániel
főszerkesztő