A leértékelt idő

1979. november 3.

Az idő fogalma, az eredmények, a szocialista verseny szlogenjei vajon megfelelnek-e a modern kor kihívásainak, a világ tudja-e az eredményeinket? Erdélyi Sándor újságíró rövid fejtegetése ezt a kérdést boncolgatja, mintegy tükröt állítva az olvasó elé.
Végtelen örömmel olvasom a sajtóban, hogy egy óriási beruházás határidőre és a tervezettnél mintegy fél milliárd forinttal olcsóbban készül el. A baj csak az, hogy memóriám kisördöge nem hagy nyugodni, és elkezdek kutatni régi újságok között.
 
Hogy-hogy nem, egy két évvel korábbról keltezett cikk ugyanarra a beruházásra jóval korábbi határidőt és jóval kisebb összeget jelöl meg. Aztán tovább vissza az időben még egy év, s a milliárdok száma és a határidő ismét más. Tanácstalan vagyok. A forint inflációjáról hallok mostanában, beszélünk is róla, de ez az infláció a világátlaghoz képest még mindig szolid mértékű, a beruházási összegek változását egyáltalán nem indokolja. A határidő-infláció hivatalos fogalmát eddig még nem vezettük be. Vagy talán mégis? A hír erre utal. Nem a beruházást kell időben, eredeti költségkereten belül befejezni, hanem a köztudatba szépen, óvatosan újabb határidőket és újabb költséget becsempészni.
 
Ha eléggé ügyesek vagyunk, a legutoljára megállapított határidő előtt és a legutoljára megnövelt költségkerethez képest jelentős összeget megtakarítva vághatjuk át az avatási szalagot.
 
Hogy a termékkibocsátással és a beruházással kapcsolatos gazdaságossági számítások még az első határidőre és az akkori összegre készültek? Hát istenem. Viszonyítani tudni kell. Mint ahogy szegény jó Kisjó Sándor humorista jegyezte meg rezignáltan a magyar labdarúgó-válogatottra, amikor két óriási vereség után 12:0-ra győztek egy edzőmérkőzésen: „Tudunk mi focizni, csak meg kell válogatni az ellenfeleket”.
 
E bölcs mondást a jelen esetre lefordítva: „Tudunk mi beruházni, csak meg kell választani a viszonyítási alapot”. Most már csak egy apró, de talán nem elhanyagolható problémánk van: a világpiacot is rá kell beszélni, hogy fogadja el az így megállapított viszonyítási alapjainkat.
 
Tartok tőle, hogy ez nem lesz olyan egyszerű.

Erdélyi Sándor

Ezen a napon történt augusztus 05.

1914

a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább

1914

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő