Képgaléria megtekintéseAz Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább
Puszi” Kádár Jánosnak
Látogatás a Budapesti Harisnyagyárban
„az ’56-os események után az első május elsejei kivonuláson én is részt vettem. Kádár elvtárs, […] ott maradt a dolgozók körében, akik közül igen sokan igyekeztek Kádár elvtárs közelébe férkőzni. Közöttük voltam én is. Egy kézfogás erejéig szerettem volna üdvözölni Kádár elvtársat, tehát a tömegbe furakodtam, és elhatároztam, hogy ha közelébe tudok jutni, akkor nemcsak kézfogással üdvözlöm majd, hanem adok neki egy puszit is. (Derültség.) […] Igaz, 13 évvel idősebb vagyok, őszebb lett a hajam is, mégis úgy érzem, most beválthatom magamnak tett ígéretemet.”
Bevezetés
Kádár János 1968. október 24-én látogatott el a Budapesti Harisnyagyárba (Népszabadság, 1968. október 25. 1-4. o.), ahol nagy ünnepséget rendeztek a tiszteletére. A pártfőtitkár látogatására nem véletlenül szemelték ki éppen a Harisnyagyárat; hiszen az egyik harisnyagyári brigád tagjai - ahogy az a mellékelt szövegrészletben is olvasható - leveleztek Kádár Jánossal.
A gyár hétköznapjai amúgy nem sokban különböztek más gyárakétól. A helyi pártszervezetek jegyzőkönyveibe belepillantva, kiviláglik, hogy a pártrendezvények itt is a gyári mindennapok természetes, megszokott részeivé váltak. Az 1960-as évek folyamán a Budapesti Harisnyagyár központi gyáregységében 5-6 pártalapszervezet működött. Jegyzőkönyveik egy részének központi magvát a rutinszerű párttagfelvételi eljárások leírásai alkotják. A jegyzőkönyv-vezetők gyakran ismétlődő formulákat használtak, ezt az egyhangúságot csak ritkán töri meg egy-egy tagfelvételi kérelem elutasítása. Az elutasítás okát viszont alig-alig jelölték meg. Az ajánlók is hasonló beszédfordulatokkal egyengetik a tagjelöltek útját, legalábbis a jegyzőkönyvek szerint. Visszatérő formula a "rendes, becsületes, jó dolgozó", a "régóta ismerem". Azok az ülések, amelyeken nem a tagfelvételi eljárások kerültek napirendre, gyakran foglalkoztak szervezési kérdésekkel, a "pártépítés" további feladataival. Ezek a jegyzőkönyvek is alkalmazkodtak a pártzsargon beszédmódjához, hiszen készítőik tudatában voltak annak, hogy a gyári szintű felsőbb pártvezetés számára írják beszámolóikat. Ennek megfelelően a normális működés képét akarták közvetíteni. A jegyzőkönyvekben szerepelnek a gyári hétköznapok problémái is, elsősorban ellátási és szociális kérdések: az áremelkedés, a büfé ellátottsága, az orvosi rendelés, a nyugdíjasok kórházi kezelése, a lakásproblémák.
Ez utóbbi különösen fontos kérdés volt a gyár dolgozói számára, hiszen a régi óbudai házak lebontása után sokuknak kellett kiköltözni lakásából és döntenie a két lehetőség között, hogy lakótelepre költözik vagy házépítésbe fog. A termelési kérdésekről is szó esett az üléseken: a gyár az 1960-as évek végén kezdett vidéki telepek létesítésébe Nagybátonyban, Dobozon. Ezeket egészítették ki az 1970-es évek közepétől a tsz melléküzemágként létrehozott további telepek pl. Szeghalom és Cigánd. A pártvezetőségi ülés jegyzőkönyvében gyári szintű problémák kerültek terítékre. A kiválasztott ülésen a "szocialista tulajdon védelme" napirendként szerepelt a gyári lopások kérdése. A gyári jegyzőkönyvek erősen átpolitizált beszédmódjuk, ismétlődő fordulataik miatt azonban csak korlátozottan nyújtanak betekintést a gyári mindennapok világába.
Az a nap viszont, amikor a gyár reflektorfénybe, neve pedig az újságok címlapjára került, mindenkinek az emlékezetében nyomot hagyott. Kádár János látogatásának alkalmával a munkásnők beszámoltak szocialista brigádjaik tevékenységéről. A felszólalások beszédmódja idomul az ünnepinek tartott alkalomhoz. Míg a párt-alapszervezeti jegyzőkönyvek hozzászólói néha szabadon csaponganak a tévéreklámoktól a külpolitikai helyzetig, itt már-már monoton sorrendben követik egymást a hozzászólások. Tartalmukban a propagandajelszónak megfelelően a beszédek a termelésről, tanulásról, patronálásokról számolnak be. A jegyzőkönyv megörökítette azt is, hogy milyen erős paternalizmus jellemezte a párt első emberéhez való viszonyt: a gyári szakszervezeti titkár régi vágya teljesült akkor, amikor "puszit adott" Kádár Jánosnak. Kádár János beszéde vissza-visszautal a munkásnők felszólalásaira. A kiválasztott forrásrészlet megismertet ennek retorikai eszközeivel is. "Az ország vezetőjének látogatása", mint a hétköznapitól elkülönülő "különleges nap" antropológiai elemzéséhez ez az írásos forrás adalékul szolgálhat, az egykori újságcikkek, fényképfelvételek és a mai visszaemlékezések mellett. Érdekes olvasmány lehet mindazok számára, akiket a gyárak második világháború utáni mindennapjai, a gyári munkások hétköznapjai érdekelnek.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 05.
1914
1914
a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő